Haller János élete és munkássága

Sopron megyében, Röjtökön született 1881. október 23-án. Apja iskolamester, nagyapja zsellér volt. 1901-ben elvégezte a tanítóképzôt Győrben. 1901-1908-ig igazgató tanítóként működött Czakóházán. 1909-ben a régi mosoni iskolába helyezték tanítónak (ez a mi iskolánk), majd a Mosonvár úti új Fiúiskolának lett tanítója. Itt működött 1912-tôl 1943-ig, nyugdíjazásáig.

Szívvel-lélekkel tanító volt, olyan ember, akinek a tanítás nem foglalkozása, hanem hivatása volt. "Tanította és szerette tanítványait" - mondták róla. Munkáját mindig becsülettel ellátta, szabad idejében könyvtárakat, múzeumokat járva kutatta szűkebb hazánk múltját, hogy megismertesse azt tanítványaival. Összeállította megyénk és a Szigetköz földrajzát, honfoglalásig visszanyúló történetét. Falujárásai során összegyűjtötte a falusi ember már-már feledésbe menő szokásait, ősi kifejezéseit, szavait, a kézműiparra vonatkozó jellegzetes elnevezéseit, régen elpusztult falvak neveit. Alapító tagja volt a Moson megyei Múzeum Egyletének, a Történelmi és Régészeti Társaságnak és az Általános Tanító Egyletnek, amelynek titkára, később elnöke volt.

Működése alatt sok hasznos kezdeményezést tett. Haller erőteljesen fellépett a tanítók túlterhelése ellen, az egyházi és világi tanítói tevékenység szétválasztása ellen, a laikusok iskolaellenőrzési joga ellen, az erkölcsi és anyagi elismerés hiánya ellen. A Magyar Tudományos Akadémia Wodianer díjat adományozott Haller Jánosnak 1943-ban földrajzi, történelmi, irodalmi, néprajzi munkásságáért. Iskolánk 1982-ben vette fel az ő nevét. Névadónk emlékére kerülnek megrendezésre a Haller-napok, minden év áprilisában.